Voltunk a csajokkal teázni. A mai nap több inger ért, mint az elmúlt egy 3-4 napban összesen. Az Oktogonon találkoztunk, és míg vártam rájuk, kaptam egy Blikket, és szinte szívtam magamba a kultúrát. Jó két órát csacsogtunk, de a vége felé kezdtem kicsit ideges lenni, mert nemdohányzó helyiségben voltunk, és ez egy dohányzó ember számára nagy idő. Rengetegféle tea volt, és cserélgettünk is, vicces volt. Jó néha így összeülni. Na de ami visszafelé történt! A Nyugatinál szálltam fel a metróra, és a kényelem nagy úr, ezért egy szerelmes pár mellé ültem, csak ott volt hely. Az, hogy szerelmes pár, azt onnan láttam, hogy csókolóztak. Na és én ezt nagyon nem szeretem! Szerintem mindennek megvan a helye és ideje, igen, én ilyen maradi vagyok. Aztán abban bíztam, hogy a Deákon leszállnak, de nem. Én az Ecseri útnál szálltam le, és még mindig egymásba voltak borulva. Háát, én egy hős vagyok, mert egy szó nélkül hagytam Őket. Aztán azon gondolkodtam, hogy hogy nem unják, ez legalább 15 perc volt és ki tudja hol szálltak föl, illetve megfordult a fejemben az is, hogy esetleg már többször fordultak ugyanazzal a metróval.