Ma sétáltam a ligetben és irigykedve néztem egy 10 év körüli kisfiút. Folyékonyan beszélt angolul, és nagyon szép tiszta kiejtése volt. Elkezdtem irigykedni, hogy az én fiam ilyet nem tud, és milyen jó lenne, ha ő is ilyen szépen beszélne valamilyen nyelven. Aztán észre vettem, hogy turisták.

Manó japánul tanul. Most itt ülök a másik szobában és majd szétvet az unalom. Pedig nagyon örülök, hogy önszántából, áldoz a szabadidejéből, hogy tanuljon. Most nagyon büszke vagyok rá.
A minap arról beszélgettünk ebéd közben a kolléganőkkel, hogy "szörnyű dolog, hogy a Mónika show pont akkor van, mikor a gyerekek már otthon vannak, a szülők még nem". Erre én azt mondtam, hogy " a gyerekek manapság négyféle mesecsatorna közül választhatnak, és van legalább 10 olyan csatorna hol filmeket lehet nézni, arról nem is beszélve, hogy a szülő, meg menjen haza munkaidő után." (mi 8-16.30-ig dolgozunk) Nem voltam népszerű, de nálunk nem is ez a családi program. Igazából nem tudom, hogy ez most miért jutott az eszembe, na mind1.

Új munkahelyen dolgozom, és ezt azt jelenti, hogy új munkatársaim is vannak. Az új munkatársakkal néha azonosulunk, így én is ezt teszem. Nem tudatosan. Van egy kolléganő, akinek millió egészségügyi problémája van, és ezt napi 8 órában hallgatjuk. 3 hete kezdtem itt dolgozni és azon kaptam magamat, hogy én is hipochonder lettem. Tegnap voltam a fogászaton, kihuzatom a két bölcsességfogamat, mert az veszélyes lehet a szívre, májra és vesére. Ma pedig nőgyógyásznál voltam a rákszűrés eredményemért. Szerencsére minden rendben, de még sosem aggódtam ennyit egy eredményért. Szóval holnap szájsebészet, jövőhéten pedig szemészet. Természetesen a hipochonder kolléganőnek szemüveg is van, felpróbáltam, és sokkal jobban látok benne. Eddig azt hittem, hogy csak messzire nem látok, de tudatosult bennem, hogy már közelre sem. Szemüveg kell. Még azon is gondolkodtam, hogy tüdőszűrésre is kéne menni, mert még sosem voltam pedig dohányzom. Eddig ezen még nem aggódtam, de mióta eszembe jutott....

Elhanyagoltam a blogomat. Na jó, igazából nem is történt semmi érdemleges. Illetve, de. Elkezdtem dolgozni. Illetve még csak betanulok, így nagyon lassan telik a nap, állandóan unatkozunk. Ha oktatás van, akkor pedig nagyon lelkes vagyok, és rengeteg kérdést teszek fel. Emiatt nem nagyon szeretnek minket oktatni. A kolléganőim viszont aranyosak, és a beszélőkéjükkel sincsen gond. Van egy kolléganőm, akinek sokkal érdekesebb a kórtörténete, mint az önéletrajza, így bevezettük a hétfő reggeli panaszkodást. Azaz kinek mi, hol és hogyan fáj. Szerintem egy nyugdíjasklubban sincs jobb hangulat. Ma sztrájkolnak a Bkv dolgozói, így mi szolidalitást vállaltunk velük és mi sem mentünk dolgozni. Elhatároztam, hogy kihasználom az alkalmat és elmegyek a fogorvoshoz, erre allergiás rohamot kaptam és most viszketek mint a disznó. Ez egyébként elég vacak érzés, főleg úgy hogy elfogyott itthon a calcium tabletta. Mire elértem a gyógyszertárba addigra 2x akkorára dagadt a fejem, mint átlagos állapotban. A fülem a legviccesebb. Ehhez persze az is hozzátartozik, hogy furán néznek ráma az emberek, mert vakarózom. Elég vacak érzés, az biztos, és most már kezdek megijedni, mert a talpam is bedagadt. Ez egy új tünet, el kéne vele menni orvoshoz.

Vége a téli szünetnek, holnaptól megint munka, suli, rohanás. Hajrá!