Csudi izgalmas dolgok történtek velem. Nyugdíjas otthonban voltam. Na nem vagyok ennyire előrelátó, bár vészesen közeledik a 30, de nem. Anyukával beköltöztettük Mamát. Úgy néz ki, mint egy szálloda, keddenként van fodrász, havonta egyszer pedikűrös, hetente masszázs, és saját könyvtáruk és kápolnájuk is van. Én igazából azért mentem, mert rengeteg holmit vittünk, kb. olyan táskával, amivel a házalók járnak. A Nyugatiból ment a vonatunk, és Anyuka ezzel az irtó cikis táskával, körbevezetett az egész Nyugati téren. Reménykedtem benne, hogy visszafelé, nem hozzunk, de Anya megnyugtatott, hogy "neeeem, hazafelé betesszük a gurulós táskába". Ollé, kicsi szívem felderünt, mondtam Neki, oké, akkor visszafelé, Ő hozza, mivel azt csak húzni kell és nem kell emelni. De Anya bebizonyította, hogy nehéz, mert visszafelé a vállára akasztotta.
Jaj, a fogyókúrát elhalasztom holnapra, ma is sikerült finomakat főzni.